Hitelből rekonstruál a MSZP-s városvezetés
2010-08-05 13:44
Uniós forrás helyett hitelből – és a szegedi képviselők elmondása szerint a közgyűlés tájékoztatása nélkül – állt neki a szegedi szocialista városvezetés a belváros rekonstrukciójának. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség tavaly decemberben állt el a szerződéskötéstől és függesztette fel a kifizetést.
A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség tavaly decemberben állt el a szerződéskötéstől, és egyben felfüggesztette a belváros rekonstrukciójának 2 milliárd forintos uniós támogatásának kifizetését. Szeged szocialista városvezetése hitelből kezdett hozzá a 3 milliárdos beruházáshoz, amiről sem a lakosságot, sem a közgyűlést nem tájékoztatta.
- Számomra ez döbbenetes meglepetés erejével hatott, hogy támogatási szerződés nélkül egy ilyen volumenű, 3 milliárdos beruházásba bele lehetett fogni – nyilatkozta a hírTV-nek Beck Zoltán, a szegedi Zöld Baloldal önkormányzati képviselője.
A Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség hiánypótlásra szólította fel a városházát, amelynek Szeged vezetése állítólag eleget is tett. A fejlesztési ügynökség feltételül szabta a kivitelezési költség csökkentését. Az önkormányzatnak igazolnia kell azt is, hogy a Mars téri piac helyére tervezett bevásárlócsarnokot peres eljárás nem veszélyezteti.
- Álláspontunk szerint minden a beruházást érintő ingatlannal kapcsolatosan tiszta a jogi helyzet. Nincsen folyamatban peres vita, illetve jogvita az ingatlanokkal kapcsolatosan – mondta Szeged MSZP-s alpolgármestere, Solymos László.
A Szegedi Városi Bíróság végzése szerint viszont van folyamatban lévő eljárás. A Mars téri piac árusai pereltek, miután az önkormányzat elbontatta a bódéikat.
- Az elsőfokú bíróság ítéletében a bérleti szerződés felbontására irányuló megállapítást elutasította, a bontást viszont megítélte. Ezt mi megfellebbeztük, a másodfokú megyei bíróság pedig a bontást is elutasította, így tulajdonképpen százszázalékos pernyertesen kerültünk ki az ügyből – nyilatkozta a hírTV-nek egy volt Mars téri kereskedő, Tóth Péter.
A jogerős döntéssel azonban nem ért véget a volt kereskedők és az önkormányzat jogvitája. A Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökség későbbre ígért választ arra, hogy mikor írja alá a támogatási szerződést Szeged városával.
(hírTV)
Igény az lenne rá!
2010. augusztus 5., csütörtök • szegedma.hu
Valakiknek nagyon hozzánőtt az ülepéhez a közhatalmat jelképező szék városunkban, hogy ekkora átverésre vetemedett. Csak beleragadva el ne vigyék azt bűntelen!
Hogy mi a különbség a (a mostanában tévé reklámokban is feltűnő) „Napfényfürdő” és a Mars téri piac között? Az egyik helyen sokan vannak, a másik helyen kevesen – vághatná rá helyesen egy helyi kvízműsor résztvevője, hiszen ezenkívül látszatra semmi nincs, ami a két mű-intézményt a kérdés szempontjából összekötné. Pedig a hasonlóságok terén azért vannak még kapaszkodók: mindkettő „tető alá hozatala” Botka László polgármester ténykedéséhez köthető. A másik helyes válasz pedig az, hogy az egyik hosszú megtérülésű üzlet egy jelentős része még a város kezében van (de ebben meg vannak számolva napjai), míg a másik esetben száz százalékos a tulajdona!
Ezek az egyezések és különbségek pedig azért merültek fel bennem e formában, mert számomra csak most derült ki, hogy „a Szegedi Vásár és Piac Kft. tagi kölcsönökkel együtt 1 milliárdnyi hitelt vett fel eddig, és 700 milliós törzstőke-emelés is volt a cégnél”! Ezt ugye Beck Zoltán (a Zöld Baloldal képviselője és gondolom – amennyiben nem tervezi nyugdíjba vonulását a helyi politikából – leendő képviselőjelöltje) állította a minap, azzal összefüggésben, hogy – amire végképp gondolni sem mertem – nincs aláírt támogatási szerződése Szegednek az uniós pénzek elosztásáért felelős szervezettel a belváros rekonstrukciójával kapcsolatos beruházásokra, így többek között a Mars tér felújítására sem. Ha pedig nem lesz megállapodás, pénz sem lesz, aminek következtében tovább nőhet a város (és cégei) már-már tarthatatlan eladósodottsága. Ennek eredményeként pedig könnyen piacra dobhatóvá (elkótyavetyélhetővé) válik a Mars téri piac, közpénzestől, Vásár és Piac Kft-stől. Tudjuk, a bajban nehéz korrekt áron túladni a hitelekkel túlterhelt (mindhiába, vagy pontosan ezért szépen kistafírozott) cégeken, cégrészeken. Sőt még örülhetünk, „az üzlet” nyélbe ütésekor. Igen, azt vizionálom, hogy a város esetleg a Mars téri munkák végeztével, vagy még az előtt „kénytelen lesz” túladni csődközeli helyzetbe jutott vállalkozásán. Vagy már meg is történt, csak az írás nincs meg még erről – az a fránya aláírás. (Az igazgató esetleg maradhat?) Hacsak…
Persze, egyesek most már az elbíráló szervezetre (a Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Ügynökségre) háríthatónak tartják ezen aprócskának tűnő problémát, különösen, hogy kormányváltás után vagyunk! Erre a méltánytalan „helyzetbe hozásra” a város semmiért sem felelős alpolgármestere fel is hívta figyelmünket – mondván – a DARFÜ-re olyan nyomás nehezedik, hogy nyilván nem hagyják bajban a várost és odaadják azt a bizonyos uniós kétmilliárdot, amire ugyan szerződni nem szerződött velük senki (mert aláírás nélkül tudjuk mit tehetünk azzal a papírral?)!
Mondhatja Nagy Sándor, hogy „a labda már a hivatalnál pattog”, ha valójában nincs labda, csak egy méregdrága hitelekből felhúzott aréna, akarom mondani agóra! De ha csak az lenne! Tegyük hozzá a Lófarát, a Kölcsey utcát, mint kész tényeket és a megkapirgált Guttenberg utcát is. (Mert mi van, ha az arra szánt – vagy csak remélt? – EU-s pénzek sem folynak be, jöttek be? A Mars téri helyzetről is csak az elhúzódó pereskedések folyományaként kibukott, a Legfelsőbb Bíróság határozata nyomán hozzáférhetővé vált iratok birtokában alkothattunk valós képet!)
Szóval csak reménykedni lehet, hogy nem éri katasztrofális kár csak ezen ügyekből kifolyólag (s hol van még a többi?) Szeged városát. (A felvett hitelek kamatairól ne is beszéljünk.) A botrány önmagában megvilágítja a helyzetet, ami lássuk be tarthatatlan, attól függetlenül, hogy két hónap múlva már új testület és új polgármester ül a torony alatt.
Nincs az az uniós, hazai, vagy akármilyen pénz, kommunikációs bravúr, amellyel ebből a katyvaszból jól ki tudnának keveredn Botka Lászlóék. Elég csak a közpénzek lenyúlásának esztelen mohóságára utaló, a belváros rekonstrukcióját végző Szeged Pólus Kft. szerződései között felbukkant több érdekes adatra utalni. A Mars téri projekt költségvetése elgondolkodtató összegeket tartalmaz: 178 millió a projektmenedzsment díjazásra, 150 „misi” a projektmenedzsmentet segítő szolgáltatásokra, valamint 28 000 000 forint egyéb, menedzsment jellegű tevékenységért. És ezek már kozmetikázott „igényszámok” hiszen a DARFÜ a „költségszámítások mérséklésének” utasításával dobta vissza az előző kérelmet… Vajon az eredeti dokumentumban milyen számok szerepelhettek, hogy a „kifizető hivatal” vezetőjének is megemelkedett a szemöldöke? De nézzük tovább (csak a vaskosabb tételeket): kommunikációs és PR feladatokra 14, közbeszerzési tanácsadásra 7, TQM minőségbiztosítási rendszer kialakítására 7,5, informatikai szakértő tiszteletdíjra 8, és a többi (és a többi) millió forint kerekítve, plusz ÁFA. A felsorolást félbehagyva is látszik, hogy úgy megnyomták a tollat a számok írásánál, hogy a papír úgymond beszakadt, azt már nem bírta el. (Ezen tevékenységek árai piaci viszonyok között, a legprofibb szereplők igénybevételével is töredékei a fenti számsoroknak.) És hogy félreértés ne essék: ezeket a díjakat akkor is kifizetik (kifizették?) az alvállalkozóknak közpénz terhére felvett hitelből, a polgármesteri hivatal jóváhagyásával, ha nem lesz rá utóbb uniós keret!
Mindez történik, szemrebbenés nélkül Szegeden, a soros önkormányzati választásokat – hatvan vacak nappal – megelőzően. Valakiknek nagyon hozzánőtt az ülepéhez a közhatalmat jelképező szék városunkban, hogy ekkora átverésre vetemedtek. Csak beleragadva el ne vigyék azt bűntelen!
Varga Iván
Árvíz 2010. május
Nézem a híradókat a tévében, és őszintén sajnálom a hatalmas esőzések nyomán kialakult árvízi helyzet károsultjait, sajnos halottait is. Óriásiak a károk. Sok a tragédia. Mert nálunk egy ház, egy lakás sokunk számára egy egész élet munkája, és sok esetben nincsenek biztosítva a károsultak. Részben azért, mert a családi költségvetésből eleve nem futotta a havi biztosítási díj, részben azért, mert – bár megkapták az építési engedélyt, vagy a fennmaradási engedélyt a megépített ingatlanra – sok helyen (néha utólag) ártérnek minősített területen van az ingatlan, s arra a biztosító árvízi károkra nem köt biztosítást.
Az árvízi híradások elsősorban a haza tragédiákról számolnak be, hiszen ez fáj nekünk, ez érint minket elsősorban, bár halljuk, látjuk, hogy máshol sem sokkal jobb a helyzet. Közép-Európában mindenhol esik az eső. A szlovákoknál, lengyeleknél, cseheknél ugyanez a helyzet, de rövid hír már arról is volt, hogy Romániában, Ukrajnában is esik az eső. Nagyon esik, s ott is áradnak a patakok, elképesztő mennyiségű vizet szállítanak a folyók felé. Ez a sok víz most pedig felénk tart, mert az ország legmélyebben fekvő megyeszékhelye Szeged.
Az árvízvédelem állami feladat, az árvíz elleni védekezés költségeit évente be is építik az állam költségvetésébe. Ebből fedezik, fizetik a szükség esetén megrakott homokzsákok, az abba kerülő homok és ezek szállításának árát, és a védekezés során felmerülő egyéb költségeket. Állami, ezen belül önkormányzati feladat a helyi védekezés megszervezése, irányítása, de az építési engedély kiadása, az engedély nélkül, vagy az engedélytől eltérően épített épület bontási határozatának kiadása. Vajh az építési osztályok mindig figyelembe veszik az árvízvédelmi szempontokat egy-egy terv, engedély elfogadásakor?
Vannak kétségeim. Először akkor merült fel bennem a kétség Szeged vonatkozásában, amikor a vasúti pályaként is szolgáló körtöltés és a közút kereszteződésénél a körtöltés alá építendő aluljáró ötlete merült fel, aztán pedig akkor, amikor arról olvastam, hogy a Stefánia mentén a jelenlegi partfal rekonstrukciója során a beton mellvéd elbontásra kerül, hogy szebb látképe legyen ennek a szakasznak, s jobban összeépüljön a Tisza és a város. A legutóbbi, 2006. évi árvíz megmutatta, hogy a jelenlegi védműnek vannak hiányosságai, szükséges a rekonstrukció.
1879. március 12-én hajnali 2 órakor a Tisza megmutatta, hogy milyen az, amikor kellő körültekintés hiányában a kívántnál jobban összeépül a Tisza és a város.
Az eső most is esik.
Merksz Péter
Közbeszerzés magyar módra
Olvasom az újságokban megjelent cikkeket arról, hogy megépült valami, de mert a fővállalkozó/generálkivitelező nem fizeti ki az alvállalkozót, ezért az alvállalkozók kínjukban, ingyen munkában, elbontják azt, amit megépítettek. Így járt mostanában az épülő 43-as út nemrégiben elkészült egyik szakasza is, de hasonló cikkek tucatjait tudja felidézni bárki. Elég, ha csak a megyeri híd építőinek kálváriájára utalok.
Olvasom, de nem értem.
No, nem a szövegértésemmel van baj, s abban a hitben ringatom magam, hogy magyarul is jól tudok. Azt nem értem, hogy ezek a botrányok többnyire közbeszerzéssel létesült, létesülő nagy beruházások kapcsán fordulnak elő (vagy csak ezek kerülnek a sajtó hasábjaira). Ezekben az esetekben adóforintok tűnnek el, miközben az építést ténylegesen elvégzők nem jutnak hozzá az elvégzett munka ellenértékéhez. A valóban munkát végzők munkahelyei, s az ott dolgozók családjai mennek tönkre, és a csődök miatt sok esetben az állam jelentős bevételektől esik el. Mindenki csak vonogatja a vállát. Indok, ok ezer van, de ahogyan a magyar mondás járja, sz@rnak, gondnak nincs gazdája, ennek sem találja senki a felelősét.
Én megoldást is, felelőst is tudnék.
Megoldás? Ki kellene egészíteni a közbeszerzési törvényt azzal, ha a generál kivitelező/fővállalkozó alvállalkozót kíván alkalmazni, akkor azt csak a közbeszerzési pályázatot kiíró szerv tudtával, a vele kötött szerződésben megjelölt kivitelezők esetében teheti meg, megjelölve, hogy ki, milyen munkát, milyen minőségben, mekkora értékben, mikorra végez el. A fővállalkozó részére ezen munka ellenértéke nem utalható át, azt a fővállalkozó teljesítmény-igazolását követően közvetlenül a tényleges munkavégző részére rész-számla ellenében kell kifizetni. Bármilyen hosszú is az alvállalkozói láncolat. (Ez talán a lánc hosszát is csökkentené.)
Felelős? A leköszönő képviselők több mulasztásos törvénysértéssel a tarsolyukban veszik fel a végkielégítést, ha már nem fogják folytatni a törvénykezési munkát. (Vajh miért? Választáskor 4 évre szóló megbízatást kaptak a szavazóktól. Határozott idejű a megbízásuk. Határozott idejű megbízás esetén miért jár nekik végkielégítés? Más kevésbé egyenlő honpolgár határozott idejű munkaszerződés esetén nem számíthat végkielégítésre. Persze, tudom a választ, mert törvényt hoztak rá. Ezt nem mulasztották el.)
Az állam erre hivatott szervezetei mostanában egyre eredményesebben futnak az elguruló adóforintok és felelősök után, de a korábban?
Merksz Péter
Villamos
A demokrácia szó az ógörög nyelvből származik. Két szóból áll: demos és cratos. A demos jelentése „nép”, a cratos a test erejére utal, jelentése „fizikai erő”, de jelent „uralmat”, „királyi uralkodást”, illetve „szuverén hatalmat” is. Így a demokrácia szó szerinti fordításban „néphatalmat”, vagy „a nép uralmát” jelenti.
A Magyar Köztársaság Alkotmányának 42. § kimondja:
A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.
A 44. § (1) pedig ezt rögzíti: A választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott képviselőtestület útján, illetőleg helyi népszavazással gyakorolják.
Ezek jutottak eszembe, amikor ma a postaládám tartalmát átnéztem. Többnyire semmit sem dobok ki anélkül, hogy meg ne nézném. Ma is így tettem, s megnéztem az Önkormányzattól érkezett anyagot is. Képzeljék polgártársaim, a véleményemre kíváncsiak, oly annyira, hogy még válaszborítékot is mellékeltek. Nekem – most és ebben a témában (látszólag) - nem kell fizetnem, ingyen elmondhatom a véleményemet, egy nagyon fontos dologban.
Persze én ezt eddig is megtettem, hogy itt az újság hasábjain, hol az évente megtartott lakossági fórumon, hol az illetékes hivataloknál. Többnyire kevés sikerrel. A lakossági fórumon jeleztem, hogy a járda a házunk előtt javításra szorul, mert nem lehet rajta a hólapátot végigtolni, ráadásul az épület felé lejt, így rongálja az ingatlanunkat. Választ sem kaptam rá, az intézkedésről ne is beszéljünk.
Sokadmagammal nem tartottam jó ötletnek, hogy a város áthelyezi az emlékművet a Reök palota előtt, 50 millió forintot költve erre, s ennek következtében 20 parkoló megszűnik, s így a „beruházás” következményeként a beszedett, s a város kasszájába befolyó parkolási díj évi 50 millióval lesz kevesebb.
A 73, 73Y jelzésű helyi járat a Hajós utcai megállóját „ideiglenes” jelleggel áttelepítették, egy építkezés miatt. Az ideiglenes megálló gépkocsi ki/be hajtó előtt kapott helyet, a hátsó ajtón leszállók az előkert növényzetét tapossák, vagy sárba lépnek, a középső ajtón leszállók pedig télen az elkotort hóba lépnek, mert – bár az építtető az épületet befejezte, s lassan már felújításra érik az épület – a megálló nem került vissza a helyére. Jártam benn az illetékes Hivatalnál a Juhász Gyula utcában, ahol kis türelmem kérték, szóban a szóbeli felszólalásomra. Ezért aztán e-mailban írásban is megtettem az észrevételt és a bejelentést, hogy az építkezés befejeződött, az ideiglenes áthelyezés okafogyott. Sem válasz, sem intézkedés. Persze nálunk az ideiglenes szó klasszikusan sokféleképp értelmezhető, hiszen a Szovjetunió csapatai is ideiglenesen tartozkódtak hazánkban, tisztjei mégis öröklakást is kaptak. Talán ez az áthelyezés sem tart tovább.
De vissza a szóróanyaghoz, és a fontos kérdéshez. Tudják, miben kérik a véleményünket? Milyen legyen a villamos - SZINE.
Hurrá. Ez aztán a demokrácia. Vagy annak kigúnyolása, így a választások előtt?
Merksz Péter
Csörög a telefon
Megkezdődött a kampány, s a pártok vitája nem hagyja hidegen az újság olvasóit. Egyik kedvenc rovatom, a Csörög a telefon, melyből a kagylót ragadó olvasók véleményét ismerheti meg a többi olvasó. Rendszeresen olvasom én is, mert kíváncsi vagyok a többiekben megfogalmazódott véleményekre.
Most azonban, a hétfői újság olvasása során elszomorodtam. Mert újra sikerült az embereket egymás ellen fordítani. Jól működik az oszd meg és uralkodj elv, mellyel a világot kizsákmányoló erők és az azt kiszolgáló politikai elit igyekszik hatalmát megtartani a nyomorban tartott tömegek felett.
Így aztán az egyik hozzászóló azt nehezményezi, hogy „a fiatalok ki-be szédelegnek a kocsmából munkanélküli segélyből”. A másiknak az fáj, „hogy csak a távhő áfáját csökkentették, a gázé továbbra is 25 %”, így nála nem, csak a másiknál csökkent némiképp a fűtésszámla. A hármadiknak az fáj, hogy „Sándorfalván más a gáz” „szorzója, mint például Szatymazon”, a negyediknek, hogy a vállalkozó, aki kis összeggel jelentette be magát, és ezért alacsony a nyugdíja, gázártámogatást kap, míg ő nem, az ötödiknek, hogy a rendvédelmisek korábban mehettek nyugdíjba, és így tovább.
Szomorú vagyok, hogy polgártársaim egymásra irigyek, s nem veszik észre, hogy indulatuk, haragjuk iránya nem jó. És nem tudják, hogy a rendszerváltáskor meglévő állami vagyon többszörösen fedezte volna az ország adósságát, mára viszont az állam vagyona csaknem eltűnt, az adóság megsokszorozódott. Nem emlékeznek, hogy lett volna törvényi lehetőség, a munkavállalói tulajdonszerzésre, de valahogy a gyárak, üzemek gyakran jutottak töredékáron külföldiek kezébe, sokszor csak azért, hogy bezárják a gyárat, szétverjék a hazai termelést. Nem jut eszükbe, ha az országban mérhető termelékenység az eu-s átlagnak 70 %-a, akkor a béreknek is ehhez kellene közelíteni.
Az Eurostat szerint 2006-ban Dániában több mint 1.107 millió forintot vihetnek haza átlagosan havonta a dánok. Németországban havonta 971 ezer forintnak megfelelő összeget keresnek meg. Ausztriában 36.673 euro volt az éves átlagos jövedelem 2006-ban, vagyis havi 840 ezer forintért dolgoznak az osztrákok.
Az árak azonosak, a termelékenység annak 70 %-a, míg a fizetés...
Azt hiszem, sokan lennének elégedettek, a kinti átlagbér és a kinti minimálnyugdíj felével.
Persze, ők sem kapták ingyen ezt a fizetést, meg kellett küzdeniük érte. És nem hagyták, hogy az országot csak a szegények adóforintjából üzemeltessék. Az adó ott közteher, melyet mindenki fizet, nincs adómentesség.
Merksz Péter
Hóhányó gondolatok
Ma reggel ismét a hazai nyugdíjasok többsége által elérhető egyetlen téli sportot űztem, - havat hánytam a házam előtt. Amíg bírom, teszem, mert ez kötelező gyakorlat minden kertes házban élő részére, különben megbüntetnek. Aztán, ha majd nem bírom, majd meglátjuk. Vagy találok valakit, aki eltakarítja, vagy fizeti a házra kötött felelősségbiztosító annak a kárát, aki elesik a ház előtt a csúszós járdán, a bírságot meg majd ráterhelik a házra, és kifizetik az örökösök.
Ez a sport nem igényel különösebb szellemi erőfeszítést. A hóhányás közben jártak a gondolataim. Először az önkormányzati képviselőnk édesanyjának egészségéért fohászkodtam, mert a járda olyan egyenetlen, hogy azon a lapátot nem lehet végigtolni, folyton megakad a járda egyenetlenségeiben, pedig aszfaltos járda volna. Az külön szép, hogy a járda a ház felé lejt, az épület alá vezeti a vizet. Ha megsüllyed, megrongálódik a ház, majd beperlem az önkormányzatot, hiszen többször jeleztem már a bajt.
Azután az jutott az eszembe, hogy de jó volt a jobbágynak. Adója csak 20 % volt a tizeddel és a kilenceddel. Az akkori adószakértők is ügyesek voltak, mert először a tizedet kellett kifizetni, s a kilencedet a maradékra vetették ki, így aztán a 10+9 az 20-ra jön ki. Ja, és a robot, hiszen az uraságnak munkával is kellett fizetni. Egy heti munkát. Ez 2 %, ha a rendelkezésre álló időkerethez, az 52 héthez viszonyítjuk.
Ma ezt az áfával kifizetjük. Mindenki. Igaz, hogy a jobbágy maga intézte a nyugdíját a nagycsaládi munkamegosztással, s fizetett tanítóktól kapják a nebulók a tudást, az egészségét maga tartotta rendbe gyógyfüvekkel, varázslóval, vagy javasasszonnyal. S ha komolyabb volt a baj, hát küldtek a papért, kenetért.
Ma egy kicsit többre rúg ki a fizetendő adó, mint 22 %, de hát többet is kapunk. Nyugdíjat, aki megéri, a többségnek nem kell szerettei között megöregedni, haldokolni. Ma erre más megoldások vannak. Mások. De vajon jobbak-e?
Aztán az is beugrott, hogy ez a mi téli sportunk tulajdonképpen adó. Mert elő van írva, hogy meg kell tenni. Nem igaz, hogy a kertes házban lakók nem fizetnek adót. Csak nem pénzben fizetik, munkában. Míg a bérházi lakásban élők háza előtt az állam takarítja a járdát, addig azt mi természetbeni fizetségként mi végezzük el. És az eszközöket is mi vesszük meg, mi fizetjük. És ami az állam feladata volna, a járda karbantartása, az elmarad, vagy csak elhúzódik. Igaz a hó is elolvad, ha kisüt a nap…
Merksz Péter
Felhívás
Keressük azon szegedi utcákat, amelyeket még nem bontottak fel, és eredeti funkciójuknak megfelelően, közlekedésre alkalmasak.
Várjuk a Szegediek visszajelzéseit!
Átadták - szétverik...
A 47-es út jelene, jövője
Átadták a 47-es, a Hódmezővásárhelyre vezető utat. Most már kétszer két sávon lehet a két megyei jogú város között haladni. A Délmagyarország munkatársa kipróbálta, 14 percre rövidült a két város közötti távolság megtételéhez szükséges idő, hiszen az úton biztonságosan, és nagy részén gyorsan lehet haladni. Megtartották az átadás-átvételt, s az autósok örülnek az új, gyors haladást biztosító szép útnak. Én is örülök. Komolyan. És nem szeretek ünneprontó lenni. Tényleg nem szeretem senki örömét elrontani, de a gyors haladás nem tart nagyon soká, az autósok újra, és sokáig bosszankodni fognak.
Szintén a Délmagyarországban láttam, hogy hamarosan megépítik a 43-as, a Makóra haladó autópálya és a 47-es út kereszteződését. A kereszteződésben a 43-as jelű autópálya elhalad a most elkészült 47-es út felett. A 43-as útról fel és lehajtó segíti a 47-esen illetőleg a 47-esről a 43-ason továbbhaladni szándékozók mozgását. Amint a látványtervet elnéztem, nem értettem, és mai napig sem értem, hogy a két, gyors haladást lehetővé tevő út nem szintbeli kereszteződésénél miért kell körforgalmat építeni a 47-es útvonalában a kereszteződés előtt és után.
Miért kell a most elkészült utat szétverni, gátolni a forgalmat a körforgalmak építése alatt, és lassítani azt a körforgalom megépítésével? A 47-es utat úgy építették meg, hogy annak nagy részére az autóút tábla kitehető. A KRESZ szerint 120 Km/órával lehet haladni az autóúton.
A 43-as út autópályaként épül. Itt a megengedett haladási sebesség 130 km/óra. A két haladási sebesség közötti különbség 10 km/óra, így a sebességkülönbség a forgalomlassítást, a körforgalom építését sem indokolja megítélésem szerint.
A körforgalom amúgy okos találmány, segíti a SZINTBELI kereszteződésekben a kereszteződés átbocsátó képességét, és biztonságát. Ezt megtanulták a szegediek is a Csillag téri körforgalom megépítése után. Bár vannak még bizonytalankodók a körforgalomban, jelentősen csökkentve a kereszteződések áteresztőképességét, a körforgalom divat lett. Oda is tettek, ahol arra sem hely nem volt igazán, sem a forgalom nem indokolta. (a Tápai és a Tabán utca kereszteződésében, valamint a Színház előttit is sokan feleslegesnek, oda nem illőnek tartják. Itt, a Színháznál, a troli többnyire nagyot döccen, amikor ráhajt a körforgalom kiemelt közepére.)
Szóval, nem általában a körforgalommal van bajom, hanem, hogy milliók, milliárdok mennek pocsékba, mert ami van, azt szétverik. Sokszor azonnal, hogy elkészült. És sokszor nem tudjuk, miért?
Merksz Péter
Összehangolt támadás a Zöld Baloldal szegedi szervezete ellen
Bevezetésképpen tekintsük át az eseményeket időrendben:
Okt. 8. 23 fő kilép az MSZDP-ből és megalakítja a Zöld Baloldal Szegedi Szervezetét.
Okt. 9. Illés Mihály megbízást kap Kapolyi Lászlótól az MSZDP képviseletére, az MSZDP jogot formál az önkormányzati rendelet alapján Beck Zoltán képviselő részére biztosított Hüvelyk u-i bérleményre.
Okt. 12. Mózes Ervin főjegyző szóban állást foglal, miszerint irodahasználat a közgyűlésben ülő Beck Zoltánnak képviselői jogon jár.
Okt. 15. A két szervezet aláírja azt a jegyzőkönyvet, amely rögzíti az MSZDP által kért iratok átadásán túl a közös irodahasználatot, valamint a jövőbeni lehetséges együttműködés szándékát.
Nov. 6. Beck Zoltán a közgyűlésben bejelenti kilépését az MSZDP-ből, és a Zöld Baloldal helyi szervezetének magalakítását. Botka László polgármester az szmsz-t és a legelemibb etikát sértő módon, gúnyos szavakkal „sok sikert kíván a képviselő sokadik pártjához”.
Nov. 11. A Délmagyarország postabontás rovatában éles hangú levelet tesz közzé az MSZDP szegedi szervezete, melyben Beck Zoltánt azzal vádolják, hogy a DM-ban az MSZDP megszűnését jelentette be. A levél állítása szerint az MSZDP rendelkezik képviselővel a közgyűlésben, Ménesi Imre személyében. Ezzel szemben a DM a közgyűlés online tudósításában nem idézte Beck Zoltán azon közgyűlésbeli bejelentését, mely szerint az MSZDP tagsága kilépett a pártból és létrehozta a Zöld Baloldal szegedi szervezetét.
Nov. 12. Illés Mihály – Botka László polgármester és Kapolyi László utasítására hivatkozva – lecseréli az iroda bejáratának zárját, dacára annak, hogy Beck Zoltánnak érvényes bérleti szerződése van az IKV Zrt-vel az ingatlanra.
Nov. 13. A városházi információk alapján kiderül, hogy a három éve MSZP-s képviselőként ismert Ménesi Imre újra MSZDP tagnak tartja magát, mely alapján jár az MSZDP-nek az iroda. Ezek után a Zöld Baloldal vezetősége úgy dönt, hogy a további vitákat megelőzendő lemond a bérleményről, annak ellenére, hogy jogosultsága fenn áll, valamint a bérleti szerződés alapján 90 napig semmi esetre sem köteles azt átadni.
Nov. 16. A DM 5 napos késéssel közli a Zöld Baloldal válaszlevelét, melyben a szervezet cáfolja az MSZDP-s levél vádjait, és bejelenti a vita lezárását.
Nov. 16. A Zöld Baloldal kiköltözik a Hüvelyk u-i irodából.
Nov. 19. Beck Zoltán hivatalosan is átadja a bérleményt az IKV Zrt. képviselőjének és bérleti szerződését megszünteti. Ezzel egy időben az IKV Zrt. bérleti szerződést köt Illés Mihállyal az ingatlan MSZDP irodaként történő használatára.
Mindezek alapján számunkra egyértelműnek látszik, hogy a szegedi városvezetés számára rendkívül fontos a Zöld Baloldal szegedi szervezetének ellehetetlenítése.
Ennek érdekében olyan lépésekre is képesek voltak, amelyek kísértetiesen emlékeztetnek
Beck Zoltán városházi irodájának 2006-os emlékezetes „felújítására”, vagy a díszterem
életveszélyessé nyilvánított karzatának ügyére.
Attól sem riadtak vissza, hogy Ménesi Imrét, aki 2006-ban kb. 30 ember előtt jelentette be
kilépését az MSZDP-ből, és aki 3 éve az MSZP jelöltjeként került be a képviselő testületbe,
ahol az MSZP frakció tagja, hirtelen ismét MSZDP tagként tüntessék fel. Kérdés, hogy
Ménesi Imre ezt a változást bejelenti-e a következő közgyűlésben és, hogy arra Botka László
reagál-e akként, hogy sok sikert kíván sokadik pártjához?
Érzékelhetően komoly gondot okozott az IKV Zrt. számára, hogy megtalálják a módját az
érvényben lévő, és jogszerűen meg nem szüntethető bérleti jogviszony felmondására. (Beck
Zoltán önkéntes szerződésbontása ettől a tehertől megszabadította az IKV Zrt-t.)
A Délmagyarország 5 napos késéssel közölt egy – a rágalmazás határát súroló –nyílt levélre
adott választ, bízva abban, hogy az előzményre az olvasók többsége már nem is emlékszik,
így a válaszlevél tartalma jelentőségét veszti. Ez nehezen magyarázható objektív okokkal,
például anyagtorlódással.
A támadásokhoz pont két olyan MSZDP tag nyújtott segédkezet, akik előzőleg éveken át
számos alkalommal kritizálták az MSZP politikáját, az MSZDP országos vezetését és a
szegedi városvezetést egyaránt.
Arról van-e szó, hogy az önmagát baloldalinak tartó MSZP számára nem jön túlságosan jól egy, a balodali értékeket hitelesen képviselő, új párt megjelenése a szegedi politikai palettán?
Időjárás most