Annak indoklásául, hogy miért voltunk kénytelenek pártot váltani...
Az alábbi beszéd ékes példája annak, hogy változott-e véleményünk. Természetesen az MSZDP-ben azóta sem történt semmilyen lépés. A beszéd 1,5 évvel előzte meg a világválságot és hol volt még akkor a BKV botrány...
A Csongrád Megyei MSZDP szervezetek véleménye
A Csongrád Megyei MSZDP szervezetek nevében tisztelettel köszöntöm a pártértekezlet valamennyi résztvevőjét. Engedjék meg, hogy néhány gondolatban bemutassam szűkebb pátriánk tagságának véleményét a Magyarországon kialakult helyzetről és az MSZDP előtt kínálkozó lehetőségekről. Hová jutottunk 1989 óta? Eredetileg – a felszólalásra készülve - itt egy hosszas felsorolás következett volna az ország állapotát jellemző negatívumokról, ám nem akarom Önöket ezzel terhelni. Röviden szólva az ország állapota siralmas. A parlamenti pártok felelőssége a kialakult helyzetért nem kérdőjelezhető meg. Ebben a felelősségben osztozik a jelenlegi parlamenti baloldal is, amely képtelen volt saját politikáját képviselni, ehelyett hozzájárult ahhoz, hogy az önmagában egyébként súlytalan képviselettel bíró neoliberális vonal meghatározó legyen. A parlamenti pártok legnagyobb problémája ma a hitelvesztés. Ennek mi, szociáldemokraták – érintetlen pártként - tulajdonképpen örülhetnénk is, ha nem az ország látná a kárát. Helyzet van Magyarországon, talán egy utolsó lehetőség a parlamenten kívüli kis pártok számára. A népszavazás eredménye, de még inkább a részvétel nagysága megmutatta, hogy a lakosságnak – pártállástól függetlenül - kezd elege lenni a jelenlegi politikából. Közvélemény kutatások szerint ma mintegy 35 %-nyi szavazó választana új pártot, olyat, amelyre nem vetül az elmúlt 20 év árnyéka. Ez az MSZDP lehetősége. Egy olyan párt lehetősége, amely nem kompromittálódott a rendszerváltás óta, amely nem tett 180 fokos fordulatokat, amely nyugodt szívvel felvállalhatja régi programját. Egy hiteles párté, melyből a mai politikai palettán nem sok található. Persze ez csak egy lehetőség. Ám, ha ezt most nem ragadjuk meg, úgy az MSZDP végleg a parlamenten kívüli törpe pártok süllyesztőjébe kerül. Mit kell tehát tennünk, merre kell indulnunk? Az MSZDP legfőbb értéke a hitelessége. Ezt minden áron meg kell őrizni. Semmiféle kompromisszum nem indokolhatja az alapvető baloldali értékek – a szolidaritás, a társadalmi igazságosság, a szabadság – feladását. A magyar választási rendszer nem kedvez a kis pártok számára. Ezért alapvető fontossággal bír a hasonló értékrendeket valló, vagy azokat elfogadni képes pártokkal, civil szervezetekkel kialakítandó szövetség megteremtése. Az MSZDP-nek világos lépésekből álló, mindenki számára érthető programot kell adnia. Olyan programot, amely egyértelmű lépések mentén mutatja az igazi baloldali utat. Az MSZDP programja, az Emberközpontú modernizáció ilyen program. Tartalmát a jelenlévők ismerik, mégis megemlítenék néhány olyan elemet, amelyet a párttal kapcsolatos média-megjelenések alkalmával szükségesnek találunk folyamatosan napirenden tartani, ha úgy tetszik sulykolni. Nézzük melyek ezek? Újra kell értelmezni az állam és a társadalom viszonyát. A társadalom által fenntartott államnak kötelező feladatokat kell ellátnia a befizetett adók fejében. Ezek elsősorban az egészségügy, az oktatás, a közbiztonság, a kötelező közszolgáltatások és közfeladatok köre, a tömegközlekedés és még jó néhány olyan terület, ahol nincs helye a versenynek és ahol nem a profitszerzés a cél. Ezek ellátásához be kell szedni a szükséges adókat, de csak a szükséges mértékben. Apropó verseny… 20 éve hallgatjuk a verseny mindenhatóságáról szóló téziseket. Magyarországon van verseny, csakhogy azon egyesek már nemhogy biciklivel, de sportkocsival, míg a lakosság többsége kutyagolva indul. Láttuk, hogy ez hová vezetett… A globalizált világ vallását, a mindenható versenyt hagyjuk meg a magángazdaság és a liberális pártok számára. Baloldali párt nem támogathat olyan ötleteket, mint például az egykulcsos adó. Nagyjából 200 ezer főre tehető azok száma, akik havi 500 ezer Ft feletti jövedelemmel rendelkeznek. Számukra egy 20%-kal bevezetett egykulcsos adó egyenértékű lenne egy azonnali nettó 80 ezer Ft-os jövedelemnövekedéssel, miközben az alacsonyabb jövedelműek nagyjából a jelenlegi jövedelemszinten maradnának. Ez szöges ellentétben áll az arányos közteherviselés elvével. Az adózás súlypontját elsősorban a fogyasztási, illetve a vagyoni jellegű adók irányába kell eltolni. Állami cégeknél nincs helye a milliós menedzserszerződéseknek, hagyjuk meg a milliós végkielégítések kifizetésének lehetőségét a magáncégek számára. Vissza kell állítani az elemeire hullott és teljesen átpolitizálódott munkavállalói érdekképviseleteket és rajtuk keresztül – bevonva az erősítendő civil szférát is – újra kell éleszteni a valódi társadalmi párbeszédet, persze lehetőleg a döntéshozatalok előtt. A döntéshozatal utáni párbeszédet legfeljebb tájékoztatásnak nevezhetjük, bár, mint látjuk ma az sem mindig működik. Újra kell gondolni a milliárdos presztízsberuházásokat és az azokhoz kapcsolódó közbeszerzési szabályozást, amely eredeti céljával ellentétben nem olcsóbbá, hanem sok esetben jóval drágábbá teszi a beruházásokat és teret ad a visszaéléseknek. Talán a jelenlévők még ismerik azt a kifejezést, hogy felelősség. Ehhez csak annyit: tudja-e valaki, hogy mibe került az országnak az áterőltetett, kidolgozatlan, eleve bukásra ítélt egészségügyi reform? Végezetül egy fontos alapelv: Egy politikus elsősorban mindig az általa képviselt közösség érdekeit szolgálja, ez pedig egy baloldali politikus esetében az ország leszakadó többsége. Jelen állás szerint nem tudjuk, hogy mikor lesznek választások Magyarországon. Az idő tehát lehet, hogy sürget. Ezért haladéktalanul fel kell gyorsítani a párt megjelenítésével kapcsolatos teendőket, felhasználva a médiát, az internetet és a hagyományos eszközöket egyaránt. Meg kell nyilvánulnunk minden olyan napi politikai kérdésben, amely hatással van a lakosság életkörülményeire és e kérdésekben minden esetben meg kell jeleníteni a valódi baloldali alternatívát. Folytatni kell a pártépítést a helyi szervezetek szintjén, beszélni kell az emberekkel, mert a közvetlen emberi kapcsolatokat semmi nem pótolhatja. Meg kell ragadnunk a kínálkozó esélyt, mert, ha most elszalasztjuk, nem biztos, hogy még egyszer megkapjuk. Ehhez a munkához kívánok a Csongrád megyeiek nevében a pártnak egységet, tagjainknak pedig erőt és sok sikert. Köszönöm, hogy meghallgattak.
(Elmondta Beck Gábor az MSZDP Országos Pártértekezletén, 2008. április 19-én, Budapesten)
Az MSZDP Csongrád Megyei és Szegedi Szervezetéből kilépő tagok közleménye
Mi valamennyien azért léptünk be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, mert úgy gondoltuk – és az MSZDP évszázados hagyományai alapján joggal hihettük – hogy ez a Párt megalkuvás nélkül képviseli a valódi baloldali értékeket, a bérből és fizetésből élő kisembereket, a nyugdíjasokat és a kényszervállalkozókat, különösképpen manapság, amikor erre a képviseletre – a globalizáció és a sajátos magyarországi vadkapitalizmus idején – égető szükség lenne.
Sokáig hittük, hogy az MSZDP és az MSZP szövetsége megteremtheti azt az erős, egységes baloldalt, amely eséllyel veheti fel a harcot a jobboldali erőkkel szemben.
Közismert, hogy 2006-ban az MSZDP kiállt az MSZP programja mellett, mert az olyan elemeket tartalmazott, melyek lehetővé tették volna az ország helyzetének javítását, a gazdasági egyensúly biztosítását, és a szükségszerű megszorító intézkedések mellett is támogatható alternatívát kínált a társadalom többsége számára. Mára azonban bizonyossá vált, hogy a meghirdetett szocialista programmal ellentétben – igazságosság, szolidaritás, esélyegyenlőség – a szigorító intézkedések következtében folytatódik a társadalom szétszakadása egy kis létszámú gazdag, egy folyamatosan leszakadó közép és egy létminimumon, vagy az alatt élő rétegre. A magát jelenleg baloldalinak minősítő MSZP sokkal inkább szolgálja a nemzetközi pénzvilág, a multinacionális cégek érdekeit, és az országot eddig soha nem látott mély gazdasági, és - ami ennél még súlyosabb baj – erkölcsi válságba taszította.
Az MSZDP tagsága számos alkalommal fogalmazott meg kritikát e politikával szemben, azonban a Párt vezetősége – rosszul értelmezett szövetségi hűség okán? – minden olyan megnyilvánulást elutasított, amely az MSZP politikájának bírálatát jelentette volna. Szintén gátolta a Párt vezetése az MSZDP önálló megjelenéseit, mondván, hogy azzal megbontjuk az – egyébként nem létező – baloldali egységet, támogatva ezzel politikai ellenfeleinket.
Ilyen formán a Magyarországi Szociáldemokrata Párt - feladva elveit - az MSZP olyan szövetségesévé vált, aki csak arra való, hogy a kampányidőszakban kopogtatócédulákat gyűjtsön a „Nagy Testvér” számára.
Mindezek eredményeként az MSZP támogatottsága soha nem látott mélypontra jutott, de magával rántotta a „hűséges szövetséges” MSZDP-t is.
Most, amikor a jobboldal biztos nyerőként várja a választásokat és amikor sosem látott módon erősödött meg a szélsőjobb, égető szükség van hiteles baloldalra. Egy ilyen pártnak látjuk a Zöld Baloldalt, amely képes lehet rá, hogy visszaadja a még mindig többségben lévő, baloldali érzelmű választók számára a hitet és a reményt abban, hogy a modernizációnak van igazi szociáldemokrata útja is, és a reform nem azonos a baloldali értékrend teljes feladásával.
Mindezek alapján elhatároztuk, hogy a mai napon kilépünk a Magyarországi Szociáldemokrata Pártból és megalakítjuk a Zöld Baloldal Szegedi és Csongrád megyei Szervezetét. Mert lehet, hogy zászlót váltunk, de elvet nem…
